Adomány avagy sorscsapás

 Szörnyű érzés rádöbbenni valami "Jó" végének a lehetőségére. Eszement eshetőségbe vonni olyas valamit, ami eddig távoli és lehetetlen volt. Bizony eljöhet a pillanat mikor minden mi rég volt oly könnyűnek, gondtalannak tűnik.  

Ritka adomány a szerelem és a boldogság kézen fogva.

 Ám ennek is lehet elrontója, mert számtalan a külső veszély, tényező, érdekütközés, a felek alkalmatlansága a közös jövőre, egyes erények avagy tulajdonságok hiánya (esetleg túlzott megléte), az egyik fél túl biztos pozíciója - papucs mivolta a másiknak, házisárkány ősök, nincstelen pénztelenség, két különböző világ találkozása, túl jó szexuális élet avagy szexuális összeférhetetlenség, kudarcok, mely később érdeklődés hiányában így is úgy is elmarad. Lefelé épülő ambíciók, elkapkodott lépések.

Félelem: a másiktól, az érzéstől, a végtől, az elrontástól, az el nem rontástól, a jövőtől, a változásoktól, a nem változásoktól, a kompromisszumoktól, Hufnágel Pistitő/Rozitól, Önmagunktól.

 Problémának megélt bizonytalanságnál nincs kegyetlenebb. Mikor a nehézségek kiküszöbölésére adott egy vagy több módszer, mely akár időigényes is lehet - és ezen időszak alatt, a be nem következéséig a megvalósítás, s bizonyosság ingatag talajon áll. Nem tudni mit hoz a holnap, hová megyünk, hová tartunk. Nem tudni megmarad-e vagy inkább marad-e belőle valami, mire megérkeznénk.

C.Ch.M.
2011.júl.24.